Black Friday
Akció
Újdonságok
Kategóriák
Kapcsolat
Mindez a sok szépség azonban kifinomult műszaki tartalom nélkül meglehetősen üres és öncélú lenne, egy Sennheiser kategóriájú cégnél azonban nem kell félnünk tőle, hogy a gyártó ezzel már el is lőtte az összes puskaporát. A dinamikus rendszerű Momentum zárt kialakításban készül, aminek köszönhetően jobban kizárja a külvilág zaját, így mondjuk egy zsúfolt buszon is jól lehet vele zenét hallgatni drága és speciális zajcsökkentő rendszerek alkalmazása nélkül is. A puha bőrborítású, ovális alakú kagylók mélyén erős neodímium mágnesekkel megtámogatott, nagyjából 50 mm átmérőjű meghajtók lapulnak, a hajlékony, cca. 1,4 m hosszú kábel végén a mobil használatot kihangsúlyozva 3,5 mm-es jack dugó fityeg, amihez aranyozott 6,3 mm-est is mellékelnek, hiszen a Momentum vélhetően klasszikus hifi komponensekkel való otthoni használatban is jó szolgálatot tehet. Elsősorban utazások során jöhet jól a cipzáros kemény hord táska, ami természetesen színben is passzol a füleshez, a feketéhez például fekete tartó jár piros varrással, hogy az összkép minden szempontból tökéletes legyen.
Az első élményemet a külső zajok csillapításával kapcsolatban szereztem, amikor a cikk írása közben némi előzetesként a gépemen lévő zenék közül szerettem volna meghallgatni párat, és amikor felvettem a Momentumot egyetlen pillanat alatt megszűnt körülöttem a külső világ és eltűnt többek között az egér „pattintás” kattanása is. Nem volt az a kimondott, szinte már zavaró süketszoba érzetem, mint a zajcsökkentős fejhallgatóknál, de az eredmény mindenképpen nagyon jó; ezek után biztosra vehető, hogy a metrón még csúcsforgalomban is jól lehet zenét hallgatni vele. (Csak le ne kapják a fejünkről a kijáratnál, mint ahogy a telefonokat lopták.)
Nem tudom, ki az az őrült, aki Jazz at the Pawnshopot hallgatna az utcán, de én azért nem tudtam kihagyni, mert vannak dolgok, amik sohasem változnak, meg amúgy is egy nagyon tanulságos tesztanyagról van szó. A külső zajok eltűnése, olyan érzetet kelt bennem mintha a klub ajtaján belépve szertefoszlanának az utca hangjai, hogy innentől már csak a bent lévők neszezése és a hangszerhang foszlányok legyenek jelen. A muzsika frissen pergő, kifejezetten izmos, dinamikus és energikus dobokkal kezdődik, a sztatikus jellegű közepekhez és magasakhoz olyan telt és kiváló basszus párosul, amit sokszor kis lábos fedőnyi méretű fülesektől sem hallottam. A dobseprő egészen frenetikus, kis túlzással a szálakat egyenként meg lehet számolni benne, a cinek üdék és frissek, pont annyi fémességgel a hangjukban, amennyi kell bele. A könnyed lazaság és az erőteljes dinamizmus keveréke óriási élményt nyújt, tulajdonképpen olyan, mintha a tervezőknek két külön világot sikerült volna összegyúrniuk. A basszus a komplex részleteknél is ugyanolyan hangsúlyos marad, a bőgő végig ott duruzsol a zene „alatt”, a hangja pedig precíz és kottázhatóan pontos.
Zárt fülesként a Momentum nem rajzol akkora teret, mint egy nyitott típus, a távolságok azonban arányosan megvannak a hangszerek között, és a jobb-bal, előre-hátra, fel-le pozíciókat is pontosan megmutatja. Különösen a szépen csengő vibrafon hangjának ide-oda „vándorlása” nagy élmény, ahogy balról szinte átgurul jobbra, majd vissza, miközben a leütések plasztikus hangja egészen valószerűnek hat.
Amikor a komolyzene rajongó útnak indul, talán nem tudja Mozartot sem otthon hagyni, mármint nem a muzikálisan vonyító kutyáját, hanem a halhatatlan zeneszerzőt, aki a zenéje mellett csoki golyók formájában is tovább él. A „Voi chi sapete” ária részlet hegedűi és fuvolái olyan könnyed, tavaszias hangulatban szólalnak meg, mintha ők is éreznék a kintről beáramló napsütést és behallatszó madárcsicsergést. Az énekesnő hangulatban tőlük semmivel sem lemaradva dalol, pontosan középütt és gazdagon árnyalt, finoman artikulált hanggal. A muzsika könnyedségét ismét telt és finoman hömpölygő basszus ellenpontozza, ami egyben stabil alapokat is ad a nagyzenekar komplex megszólalásának. A rengeteg hangszertől egyáltalán nem hat zsúfoltnak a valóságoshoz képest relatíve mütyürke tér, a szólamok szépen szétválnak és egyik zenész sem akar rámászni a másikra.
Változatos rock és popzenéken a Momentum egyaránt jól szerepelt, és a műfajok jellegéből adódóan az előzőekben említett dinamizmusát és erőteljes basszusát még jobban érvényre juttatta. A NEK „E Da Qui” felvételén az akusztikus gitár valósághűen zizegő húrjainak játéka nyűgözött le, amihez nagyon jó, artikulált énekhang, majd erőteljes basszus és analógosan puha, mégis ütős lábdob párosult. A megszólalás nagy volumenű, izgalmas, a hangerőt nagyon jól bírja, sőt, egyenesen kívánja is. Elektronikus műfajokon impresszív és dinamikus, az akusztikus hangszerek hangjának élethű ábrázolása mellett a földöntúli hatású, izgalmas szintetizátor hangszínek megjelenítésében is nagyon otthon van. A kiváló részletező képessége már csak hab a tortán, olyan zenék, amik e téren sokat nyújtanak, óriási élményt jelentenek egy ilyen fülesen keresztül, akár otthon, akár útközben hallgatjuk őket.
Nem tudom, eredetileg mire akartak utalni a Sennheisernél a Momentum névvel, annyi azonban bizonyos, hogy a Momentum hallgatása igazi nagy pillanat egy fejhallgató rajongó életében. Az energikus és egyben sztatikus karakterű hangzás mindenféle muzsikán megteszi a hatását, a külső és a belső pedig tökéletes harmóniában van - mindkettő abszolút kifinomult. Ezt a fülest minden téren az igényesség hatja át, aminek persze ára van, de mit érne ez az élmény, még ha így egyáltalán megkaphatnánk is, fröccsöntött fekete műanyag designnal?
Sennheiser Momentum fejhallgató a webshopban.
Impedancia: 18 Ohm
Hangnyomás: 110 dB
THD: <0,5 %
Tömeg: 190 g