Tesztalanyunkat első körben egy androidos okostelefonhoz csatlakoztattam, amelynek processzora elég erős ahhoz, hogy a veszteségmentes tömörítést alkalmazó FLAC fájlokat lejátssza. Ehhez többféle zenét rippeltem be a meglévő zenei CD-gyűjteményemből, a technikai és megszólaltatási kötöttségek miatt 16 bites, 44,1 kHz-es formátumba, majd a nyakamba vettem a várost, amire remek alkalmam kínálkozott a napi egy óra buszozás, amelyet a munkahelyemig és vissza teszek meg, alkalmanként jó minőségű, csendes Credo buszon, de előfordul csörgő-zörgő, hangos Ikarus is. A lejátszó-program a spártai egyszerűségű androidos andLess (hangszínszabályzó nélkül) volt, a műfajokat pedig igyekeztem széles skálán tartani: volt rockzene (AC/DC, Back In Black), jazz (Live from New York, válogatás), Tom Waits (Rain Dogs), Gipsy Kings (Roots), Leonard Cohen (Old Ideas) és egy kis populáris zene is (Adele 21). Fontos megjegyezni, hogy előfordulhat, hogy az NC-hez adott gyári kábellel nem tudunk kapcsolatot teremteni eszközeinkkel, mert a háromfelé osztott 3.5-es jackdugót nem minden eszköz szereti. A kipróbált lejátszók közül az iPhone 3-as gond nélkül vette az akadályt (ami természetes is, hiszen hozzá tervezték), azonban egy középkategóriás Androidos telefonnal már akadtak gondok, ide kellett egy „sima” 3,5-2,5-ös kábel. Ugyancsak nem illeszkedett egyik laptopomhoz, de a másikkal ment, és a próbára használt asztali számítógéppel sem voltak gondok. Tehát aki nem almás készülékkel használná, az tegyen egy próbát a csatlakozással, ha mégis szükség lenne másik kábelre, az olcsón beszerezhető.
A hang
Az NC-t a fejünkre téve azonnal feltűnik az a különös csend, ami hasonlít ahhoz, mint amikor a víz alá merülünk. A párnázat nagyon jól körbeöleli a fület, alá még egy termetesebb kagyló is simán befér, a fejpánt szintén kényelmes és nagyon jól tart! A zajszűrőt először kikapcsolt állapotban hagytam és örömmel nyugtáztam a teszt végén, hogy a hangminőségre nincsen hatással: a zene egyformán szólt a kapcsoló mindkét állásában, ami jó, tekintettel arra, ha lemerülnének a beépített telepek, amit a fejhallgatóhoz adott USB-n, számítógépről feltölthetünk. Ha bekapcsoljuk a zavarszűrőt, akkor gyakorlatilag kizárjuk a külvilágot magunk körül. Otthon, viszonylag csendes környezetben ez akár frusztráló is lehet, de az biztos, hogy a gyerekzsivaj, a bekapcsolva hagyott televízió, telefon csengése, mind-mind hallhatatlanok lesznek számunkra. Csendes buszon utazva átadhatjuk magunkat a zenének, és a hangosabb tömegközlekedési eszközökön is meglepően jól teljesít a dupla mikrofonos Harman! Kicsit tartottam tőle, hogy mit kezd a telefonom az NC-vel, de a hangerő minden várakozásomat felülmúlta: jól szabályozható, kellőképpen hangos, a legmagasabb kivezérlési jelszinten is torzításmentes, szóval az NC jól hajtható átlagos készülékkel is.
A járatás során a hangminőség fokozatosan javult: a kezdetben nem túl precíz mély szekció a nap végére egy klasszissal jobb lett, a magas hangok pedig sokat veszítettek a kezdeti fémes jellegükből. Ez különösen tetten érhető volt Tom Waits és Leonard Cohen reszelős orgánumán, amelynek kísérőhangszerei sokat finomodtak, megtartva az énekesek előtérbe helyezett szerepét. A járatás tehát nagyon fontos ennél a készüléknél (is), ne ítéljük meg első hallásra az NC-t, mert az idő megérleli a hangját! A Harman/Kardon csúcskészüléke igazi all-rounder, legyen szó akár dörgedelmes AC/DC futamokról, vagy éppen kellemes jazz muzsikáról. Az NC részletező képessége is finomodott a bejáratás alatt, egyedül a térábrázolással nem voltam elégedett, azt csinálhatta volna jobban is, de ne felejtsük el, hogy az NC-t elsősorban utazáshoz tervezték, az otthoni csúcsminőségű zenehallgatáshoz keressünk inkább másik modellt, persze jóval drágábban!
Frekvencia-átvitel: 16Hz–20kHz
Kábel: (Apple 3-gombos vezérlő, mikrofonnal) 1.4m
Harman Kardon NC fejhallgató a webshopban.